In memoriam
Stang Tünde
(1961-2007)
Stang Tünde 2007. december 20-án, 46 évesen távozott el közülünk, oly hirtelen, ahogy a különleges, gazdag hangzású zenemű váratlanul abbamarad, és a súlyos csendben ülünk bénultan...
Minden közösségben, ahol dolgozott, tanított, jelenléte természetes, mégis meghatározó volt. Tudásvágya, kíváncsisága hajtotta gyerekkorától kezdve. Irodalmi, művészeti érdeklődése és fogékonysága egybefonódott az emberi szenvedés iránti együttérzésével, segítőkészségével – így vált gyógyító és tanító emberré.
A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola befejezése után a Rákospalotai Leánynevelő Intézetben dolgozott, és munka mellett végezte el az ELTE pszichológia szakát. A Mentor Egyesület tagjaként mint szupervizor dolgozott pszichológiai tudást igénylő szociális intézményekben: többek között Siófokon, Gyöngyösön, Hatvanban és Komáromban, Budapesten a Terézvárosi Családsegítő Szolgálatnál és a Mozgássérültek Állami Intézetében. A Bliss Alapítványnál a Tánceánia együttes (fogyatékkal élők táncművészet-terápiás csoportja) munkájához adott rendszeres segítséget. Mesterien értett a szupervízióba hozott esetek mélyén rejlő összefüggések kibontásához .
Dolgozott a Kézenfogva Alapítványnál és Érd város Nevelési
Tanácsadójában is. Utolsó munkahelye a II. kerületi Nevelési Tanácsadó volt.
Tanított a Wesley János Lelkészképző Főiskola és az Eötvös Loránd Tudományegyetem szociálismunkás-képzéseiben, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola zeneterapeuta szakirányú továbbképzésben és a PTE művészetterápiás szakirányú továbbképzés mozgás- és táncterápiás szakán.
Pszichoanalitikus szemlélet hatotta át mind egyéni, mind csoportterápiás munkáját, melyet sok éves elmélyült képződés alapozott meg. Értett a családterápiához.
1998-tól folyamatosan vezetett mozgás- és táncterápiás csoportokat. A Magyar Mozgás- és Táncterápiás Egyesületben 2000-től dolgozott elkötelezetten, és a módszer kidolgozásában, kiérlelésében igazi elméleti munkát végzett. Az egyesületi szakmai műhelyek, konferenciák koncepcióinak aktív létrehozója és szervezője volt. Több alkalommal Erdélyben is dolgozott, ahol szerette volna megszervezni a mozgásterápia képzést. Műhelyeket tartott szülővárosában, Bátaszéken, tervezte, hogy mozgásterápiás csoportot is indít.
A Pszichoterápia folyóirat 2002 őszén alakult új szerkesztőségének megalakulásától tagja volt. A folyóirat konferenciáinak kezdeményezésében, szervezésében és lebonyolításában is nélkülözhetetlen szerepet játszott.Az Európai Levelező Oktatás program megbízásából írta meg a Gyermeklélektan című tankönyvet Szakmai konferenciákon rendszeresen szerepelt előadásokkal, műhelyekkel.
Ősszel rendezte be nagy igényességgel és örömmel azt az új pszichoterápiás rendelőt, ahol sokáig szándékozott még dolgozni.
Folyamatosan képezte magát, eközben igazi mesterré ért.
Mindig lehetett bízni józan ítélőképességében, eszében, emberségében, nyíltságában.
Terapeutaként a legkisebb részletre is érzékenyen figyelt, észrevétlen, biztonságot adó jelenléttel.
Mélyen hitt abban, hogy a mozgásterápia a testi tapasztalattal, mozgással gyógyíthatja lényünk mélyében rejlő hiányokat, bajokat, fájdalmakat. Ő maga is állandó résztvevője volt különböző testtudati, modern mozgáskurzusoknak, műhelyeknek.
Ha ideje engedte, örömmel járt a Tiszta Színház Egyesület színházterápiás műhelyfoglalkozásaira, ahol gyógyult drogos fiatalokkal együtt színházi rögtönzésekben is az őt mindig érdeklő emberi kérdéseket kutatta.
Játszott a bátaszéki művelődési ház színjátszó csoportjaiban, melyet nővére irányított. Alkotásvágya vezette odáig, hogy 2007 tavaszán munkatársaival kísérleti műhelyt hívjon életre, amit köztes térnek, senki földjének nevezett. Szerette volna, hogy e műhelyből színházi előadás szülessen.
Egyik utolsó alkalommal, szeptemberben arról beszélt, mennyire vágyik arra, hogy nyomot hagyjon....
...nyomot hagytál, mindazzal, ami voltál, mindazzal, amit kaptunk tőled, amit tanítottál nekünk. Azzal, ahogy betegségedben és betegségeddel olyan emberi érzéseket és erőket mozgattál meg, amire csak Te voltál képes.